"Hányszor gondoltam arra, hogy független szeretnék lenni. Huszonnyolc év sok idő, nem volt felhőtlen a kapcsolatunk, de kijöttünk egymással. Valahogy összecsiszolódtunk, de bennem sokszor fellángolt a vágy, hogy végre egyedül szeretnék dönteni a sorsomról, a saját életemet szeretném élni... De én egyáltalán nem ilyen áron akartam a szabadságot! Sőt! Most, hogy ezzel a ködös betegséggel hirtelen kézzelfoghatóvá vált a lehetőség, hogy elveszíthetem őt, egy porcikám se kívánta, hogy külön életet éljek, hiszen úgy érzem, nélküle semmi vagyok!" A Ha a bálnák visszatérnek egy őszinte és megrendítő történet háromévnyi kitartó küzdelemről a GBM4 agydaganattal, ami annak tudatában zajlik, hogy nincs remény a gyógyulásra. Maximum 18 hónap a statisztikai túlélés a diagnózistól számítva, amit egy ötvenéves, egészségesen élő férfinak és a családjának nem könnyű megélni. Ebben a könyvben szerettem volna megmutatni a saját helyzetemen keresztül azoknak, akik hasonló helyzetben vannak, hogy nem kell szégyellni a gondolatainkat, amelyek nem csak szeretetről és gondoskodásról szólnak. Minket, akik végigkísérjük szerettünket ezen az úton, lelkileg és szellemileg is megvisel, hogy őket a víz fölött tartsuk, amíg van bennük élni akarás, amíg kicsúszik a kezünkből a kezük, míg végül kénytelenek vagyunk elengedni őket.