A Jarama a polgárháború utáni spanyol elbeszélő irodalom egyik alapműve. A regénybeli események egyszerre két helyszínen zajlanak, nem messze a fővárostól: Mauricio kocsmájában és a Jarama folyó partján, ahol a madridi fiatalokból álló társaság letáborozik, és eltölt egy vasárnapot. A regényidő tizenhét órája filmszerűen pereg: a fiatalok fürödnek, beszélgetnek, esznek-isznak, apró szerelmek szövődnek köztük, a kocsma törzsvendégei pedig a világ dolgairól beszélgetnek, dominóznak, iszogatnak. Telik-múlik az idő, lassan megismerjük a szereplőket, kicsit otthonosabban kezdjük érezni magunkat a világukban, aztán a nap vége felé egy hirtelen fordulattal minden megváltozik, és semmi sem ugyanaz lesz már, aminek a nap elején látszott. Még mi sem. A legtöbb kritikus és író is egyetért abban, hogy A Jarama a legjobb regény, amit a 20. század folyamán Spanyolországban írtak.