A kötet életmű és életút találkozási pontjait, a személyes történelem tükröződését keresi a művekben. Először levéltári iratok, a korabeli napisajtó, Babits Mihály emlékezései, valamint a családi magántörténelem alapján vizsgálja a tények és a róluk szóló elbeszélés kapcsolatát. Ezután a Babits-Juhász-Kosztolányi-levelezés kiadástörténete, illetve az 1936 és 1959 közötti évek belpolitikai eseményeinek fényében tárgyalja a három egyetemista egykori levelezését. A kötet további, nagyobb részében a művekre helyeződik a hangsúly: töredékekre, versekre, valamint Babits regényére, a Halálfiaira. Mindegyik elemzésben megtalálható a kiindulást jelentő életrajzi szál - és mindegyik, eltávolodva annak valóságától, autonóm, önálló világot teremt.