Pogány József aki a háború előtt jó tollú kulturális újságíró volt, később a Tanácsköztársaság hadügyi népbiztosa tartalékos tiszti pozícióját arra használta fel, hogy megírja az első világháború talán legjobb magyar riportkönyveit. Közreadásukat nemcsak a nagy háború centenáriuma indokolja, hanem a mai aktualitásuk is. A jelenlegi ukrajnai helyzet és az ott megroppanással fenyegető európai status quo történelmi, kulturális dimenziót és magyarázatot nyer a lembergi és oroszlengyelországi hullámzó frontvonalakon. Ott, ahol már száz évvel ezelőtt is feltárultak Kelet- és Nyugat-Európa betemethetetlen törésvonalai. Európa másik szegletén a törésvonal Isonzónál, Doberdónál húzódik. Ezek a nevek a magyar kollektív emlékezet számára a pokol szinonimái, ahogy ezt a haditudósító szemtanú is Dante Pokoljával azonosította. Azonban a mai olvasó tudatába azóta beépült az Apokalipszis pokla: Auschwitz is. Az emberi és magát az istent is a gyehenna tűzére vető poklok összevetése tanulságos gondolatok és összefüggések felfedezésére nyújt alkalmat, a mai hál istennek csak emlékezetpolitikai harcokban.