A szerző az első világháború idején három évet szolgált az orosz, román és olasz fronton. A háború végén tartalékos főhadnagyként szerelt le, később, 1929-ben Horthy Miklós vitézzé avatta. Az És mégis élünk című regénye az 1920-as trianoni békeszerződés utáni forrongó időszakot dolgozza fel, amikor több határkorrekció is történt. Különösen heves ellenállást váltott ki a magyarok körében az, hogy Nyugat-Magyarországot is el akarták csatolni a háborúban ugyancsak a vesztes oldalon álló Ausztriához. Az országrész megmaradásáért fegyvert fogó emberekből, köztük katonaviselt férfiakból és fegyveres tapasztalatokkal nem rendelkező civilekből alakult meg a Rongyos Gárda, amelynek soraiban nemcsak magyarok, de németek, szerbek, horvátok, bosnyákok és albánok is harcoltak. Küzdelmük egyik fontos eredménye volt a soproni népszavazás, amelyen a város polgárai a Magyar Királysághoz tartozásuk mellett döntöttek. Ezt követően nyerte el a város a "Civitas fidelissima" (Leghűségesebb város) címet. A valós történelmi tényeken alapuló regény egy válságos, ugyanakkor rendkívül mozgalmas korszaknak állít emléket, miközben a honszeretet és a hazafiság tettre váltását méltatja.