François Mauriac (1885-1970) a XX. század francia irodalmának egyik jelentős prózaírója, a nagy nemzedék (Proust, Bernanos, Duhamel, Martin du Gard) utóvédje, 1952-ben Nobel-díjat is kapott, bár már akkor felvetődött a kérdés: regényíróként vagy cikkeivel, naplóival alkotott-e igazán maradandót. Nála alig volt keményebb bírálója a francia nagypolgárság erkölcsi züllöttségének, amelyet katolikus hite alapján leplezett le. Naplója nemcsak felemelő önvallomás, hanem a kor francia szellemiségének is pontos jellemzése, tanulságos történelmi kalandozásra ösztönző olvasmány.