A titokzatos idegennek mindent elhiszünk, főleg azért, mert igazat mond. Azt mondja, hogy az éjszaka meg sem történt (hányféle virrasztást ismer!), így a két nap egy nap. Két ember között pedig semmi nincs, pontosabban a semmi van, de ez a semmi ilyen önzően, töményen és forrón még sehol nem volt olvasható. És kinek higgyünk, ha nem az idegennek, aki hajnalban (nem igazi hajnal) a reptérre siet, hogy maga mögött hagyjon minket? Nem tudni, hova érkezik meg, azt sem, hogy honnan jön. Jánosa Eszter mindenhonnan nézve külföldi, és nagy szükségünk van a külföldi költőre. Nem sok lírai happy endinget ismerek, amely ennyire nyugtalanító tud maradni. (Szőcs Petra)