Másképp szálltunk alá a pokolba, csupán ennyi történt. Izia csendben végignézi, ahogy a férje összepakol, és elhagyja a lakást, amelyben egyetlen gyermeküket, a nyolcéves Zoét nevelték, akit néhány hónappal korábban elgázolt egy részeg sofőr. A nő megkönnyebbül, amikor egyedül marad a bánatával, és bezárkózhat a kislány érintetlen szobájába. Ám ahogy telnek a hetek, visszatér belé az éhség, a vágy a napsütés és a friss levegő után. Különös vállalkozásba kezd: elhatározza, hogy olyan embereknek fog segíteni, akik az elhunyt szerettük elvesztése után kipakolnának és megtisztítanának egy lakást. Felvesz egy fiatal segítőt, Samuelt, aki zavarba ejtően őszinte, meghatóan érzékeny, és maga is pontosan ismeri a gyász természetét. Izia fokozatosan tér vissza az életbe, és végül ráébred, hogy bár a fájdalom felemésztő, néha azért kiderül az ég.