Egy híján húsz novella. Brutális szövegek. Mintha nem történne bennük semmi, pedig nagyon is. Reke Balázs filmszerű elbeszélései annyira tárgyiasan, szenvtelenül szólnak a mai magyar társadalom különböző peremvidékein mozgó figurákról, olyan közelinek, hétköznapinak érezzük a történeteiket, hogy a kiszolgáltatottság, a nyomorúság, a veszteség és a halál is szinte ész­revétlenül, természetesen jelenik meg bennük. A részletező leírásokból lassan és érdekfeszítően rajzolódik ki a szereplők világa, az olvasó szinte észrevétlenül vonódik be a cselekménybe. De a többnyire nyitott végű novellákba belefér a teljes világ, amelyben magunkra, a környezetünkre ismerhetünk. Reke Balázs egy Cormac McCarthy-idézetet tett a könyve elejére. Narrációjának érzelmi távolságtartása ugyanakkor Raymond Carvert is eszünkbe juttatja. Nem moralizál, nem magyaráz, hanem ábrázol, felmutat. S ettől is olyan brutális. Jenei Gyula