A versírás állandó vakrepülés, állandó ugrás az ismeretlenbe mondja Térey János, vagyis a költő olyan ejtőernyős (vigyük tovább: bungee jumpingozó), aki senki által nem kényszerítve felmegy a magasba, ahonnan aztán a mélybe dobja magát, miközben egy hirtelen metszéssel elvágja maga mögött a tartókötelet. Ebben az önként vállalt vakrepülésben igazi zsigeri érintettséget, bensőséges, mélyről jövő kapcsolatot jelentenek a világgal, annak szereplőivel, finomszerkezetével a Próbaélet versei. Költőjük cseles, ravasz fifikákkal nem kitalálja, kialakítja magának a verseiben beszélő Ént, nem olyan, mint ő, hanem azonos vele, pontosabban ő a Beszélője. Friss, eleven, vibráló, saját jelenével kapcsolatot tartó (mint minden jó irodalom!) izgalmas költészet a Dankuly Csabáé.