Távlattani leckék. Régi és új versek, amelyek a tér és az idő, a valóság és az illúzió, fény és árnyék átjáróit kutatják. Orosz István, a grafika mestere költőként egyesíti a látvány és a nyelv világát. Ahogy képeiben a perspektívák játéka a tér új dimenzióit nyitja fel, úgy szavai is egyszerre tükrök és ablakok - a belső és a külső világ közötti átjárók. Ezek a versek időn és téren átívelő, mélyen filozofikus utazások, amelyek egyaránt bebolyongják az antik hagyományok és a modern metafizikai kérdések világait. Orosz István versei a valóság üledékei alatti rejtett mintázatokat kutatják - az emlékek, álmok és tükröződések szövevényében, amelyben minden sor váratlan, és minden vers egy új, ismeretlen térkép. Orosz István (1951) képzőművész, filmrendező évek óta foglalkozik irodalommal is. Verseskötete különleges perspektívát kínál a képek és szavak metszéspontjain. Könyvei: Útvesztők, 1., 2003. Útvesztők 2., 2004. Körzővel rajzolt víz; 2008. A lerajzolt idő; 2008. A követ és a fáraó; 2011. Válogatott sejtések (a tojás volt előbb); 2013. Sakkparti a szigeten; 2015. Az idő látképei; 2016. Szent Rinocérosz gyermekei; 2017. Pótszarv; 2020. Örömajkon örömének..., 2020. Páternoszter; 2021. Levelek a nagykövettől; 2021. Mekkora kép!; 2021. Könyv a tükörben (avagy a megevett tengerészek); 2021. Apakönyv; 2023. A hasonmás (a Rév Júlia-dosszié); 2024.