Az Artmagazin cikkei a kortárs és klasszikus művészet témakörében jelennek meg a magyar és a nemzetközi eseményekre, kutatásokra, irányzatokra, trendekre egyaránt fókuszálva. Érdeklődésünk a határterületekre is kiterjed: divat és design éppúgy téma nálunk, mint mondjuk a színházművészet, építészet, zene képzőművészeti kapcsolódási pontjai. ARTMAGAZIN 113. Most, hogy a lap formátuma változott kicsit, és át kellett gondolnunk minden egyes módosítás értelmét és mikéntjét, a legapróbbaktól az olyan meghatározókig, mint hogy legyen-e nagy a vonalkód a címlapon, cikkeink is e téma köré szerveződtek. Vagyis a formák, a formaképzés köré. Azt vizsgálják, milyen összefüggés mutatkozik az új életmódbeli, vagy épp társadalmi keretek, és a művészetben elinduló változások között. Erre úgyis szinte mindig csak visszatekintéskor van mód, a jelenben annyira sokféle kényelmes régi forma él együtt az épp csak próbálkozó, esetleg irritáló újakkal, hogy különleges tehetség kell annak felismeréséhez, milyen irányba mozdulnak majd el a dolgok. És persze, van már trendkutatás, de még nincs ellenőrzött adatunk arról, hogy a trendkutatók milyen biztonsággal jósolták meg, mi jön divatba. Tehát a címlapon egy olyan művet látunk, amiről tulajdonosa, Czóbel Béla a húszas években biztosan nem gondolta, hogy valami nagy értéket semmisít meg, amikor lekeni fedőfehérrel, és a vászon másik oldalára saját kompozíciót fest. A történet még nem teljesen felderített, de valószínűsíthetően Huszár Vilmos egy nála hagyott, vagy egyenesen neki ajándékozott képe várta a nemrégiben bekövetkezett feltámadást a fehér festékréteg alatt. Ha ez a mindkét oldalán befestett vászondarab két kép lenne, és árverésre kerülnének, majdnem biztosra vehető, hogy a formák és színek abszolút uralmát hirdető De Stijl mozgalomhoz tartozó Huszár Vilmos műve - ami talán egy üvegablakterv - sokszorosáért kelne el, mint Czóbel bergeni szélmalmot ábrázoló képe. Más kérdés, hogy a De Stijl mozgalom, vagy aztán a vele szinte párhuzamosan kibontakozó Bauhaus művészei milyen életet képzeltek el ideálisként, és az mennyire volt utópikus. Végül is sok minden megvalósult az eredeti Bauhaus-elképzelésekből, amikor az IKEA kicsit barátságosabbá tette és tömeggyártásra adaptálta őket - ezt már egyik interjúalanyunk, a hamburgi művészettörténész, Hubertus Gassner mondja. A modern dizájn olasz útja is jobbító szándékkal volt kikövezve - de legalábbis sorozatgyártásra törekvéssel; Gio Pontit bemutató anyagunkban látható, hogyan hatott át egy időszakot a jól megtervezhetőség utópikus gondolata. És akit nem hatnak meg a letisztult formák, a derékszögek, vagy az alapszíneknél több árnyalatra vágyik, annak ott van a két csodálatos retrográdról (akik a tervezett környezet ideájának kitalálóiként egyszerre voltak nagyon modernek is), John Ruskinról és William Morrisról szóló cikkünk, és egy tanulmány Ferenczy Károly utolsó korszakáról, amiben érdekes módon szintén formaproblémák játszották a főszerepet, valószínűleg fia, a szobrász Ferenczy Béni hatására. A Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményébe került, pontosabban direkt oda tervezett kortárs szobor körüli beszélgetésünk is tér- és formaképzésről szól, és antik minták, platonikus gondolatok bukkannak fel Káldi Kata geometriai formát ábrázoló mozaikja, és annak gipsz előképei kapcsán is. Interjúink a művek gyűjtéséről, illetve őrzésük és bemutatásuk ideális formáiról szólnak, míg egy írásunk épp azt dokumentálja, hogy mi történik egy szabadon hagyott szoborcsoporttal, hogyan telítődik érzelmekkel az emlékezés tere. Egy érdekes kérdés marad utoljára: biztos-e, hogy az elkészült műtárgyak az ideális formái a gondolatok megőrzésének? Mi van, ha nem is kell annyit alkotni, elég állandóan járatni az agyunkat, és ennek dokumentumait lehetőleg minél változatosabb formában - sőt, néha direkt titkosítva - szanaszét hagyni a világban? TARTALOM ARTANZIX Interjú Topor Tünde: NE AZ LEGYEN, HOGY EGYMÁS KÖZT BESZÉLGETÜNK, ZÁRT KÖRBEN Fabényi Juliát, a most 30 éves Ludwig Múzeum igazgatóját kérdeztük Attribúció Barki Gergely: ATTRIBÚCIÓ, ATTRAKCIÓ, ABSZTRAKCIÓ Egy Huszár Vilmos-üvegablakterv esete Czóbel Bélával Interjú Winkler Nóra: WEIMAR OLYAN VOLT, MINT '68 Beszélgetés Hubertus Gassner művészettörténész-professzorral Dizájntörténet Lépold Zsanett: KISKANÁLTÓL A NAGYVÁROSIG, AVAGY AZ OLASZ LE CORBUSIER Gio Ponti életmű-kiállítása Párizsban Emlékhely Boros Géza: ELEVEN EMLÉKMŰ Tanulmány Gosztonyi Ferenc: MÁSODKÉZBŐL VESZ A SAJÁTJÁBÓL Megjegyzések Ferenczy Károly utolsó alkotói korszakához Körkérdés Szilágyi Róza Tekla: TUTAJ-SYMPOSION Kelemen Zénó szobra a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményében Egy kép Topor Tünde: PAKSNAK, SZERETETTEL Káldi Katalin: Kúp Interjú Molnár Zsuzsanna: SZEMÉLYESSÉG NÉLKÜL NEM MEGY Beszélgetés Hetényi Csabával Gutenberg-galaxis Szikra Renáta: A FEJ ÉS A KÉZ, AVAGY A MŰVÉSZET LELKIISMERETE John Ruskin és William Morris válogatott írásairól Gutenberg-galaxis Fáy Miklós: LEONARDO FOGÓCSKA Walter Isaacson: Leonardo da Vinci - A zseni közelről ARTANZIX