A kötetben a szerző a társadalmi-kulturális tőke fenntartásához és gyarapításához szükségesnek tartja a közösségi identitást ápoló és fenntartó intézmények bevonását is. Ebben az összefüggésben a vallás identitásalkotó szerepét vizsgálva kiemeli, hogy az miként befolyásolja a közösség kohézióját. A legerősebb identitásformáló erőként definiálja, mivel nemcsak spirituális élményeket kínál, hanem közös hagyományokat, történelmi emlékeket és kulturális szokásokat is közvetít. Ezek az elemek fontos szimbólum-rendszert alkotnak, amelyek hozzájárulnak a közösségek összetartásához és az egyének önazonosságának megerősítéséhez. A vizsgálat során fény derül arra is, hogy a lokális közösségek hogyan járulnak hozzá a társadalmi tőke felhalmozódásához, miközben megőrzik és újraértelmezik az identitás alapjául szolgáló emlékeket.