Az Ősi nyomok a magyar népies halászatban Herman Ottó 1885-ben megjelent, úttörő jelentőségű néprajzi és természettudományi szakmunkája. Ez a kötet közvetlenül megelőzte és megalapozta az 1887-ben megjelent: A magyar halászat könyve című monumentális monográfiáját. A könyv eredetileg az 1885-ös Budapesti Országos Általános Kiállítás 4. csoportjának magyarázó jegyzékeként, egyúttal önálló tudományos tanulmányként született meg. Célja kifejezetten a népies, hagyományos halászeszközök összegyűjtése és bemutatása volt. Azon belül a néprajz által ismert használati tárgyak (szákok, varsák, horgok) őrzik leginkább az ősi formákat, így ezeken keresztül rekonstruálható a magyarság múltja és életmódja.