A második világháború után Japán fokozatosan újra megjelent a magyar kulturális, társadalmi és politikai gondolkodás horizontján. A szocialista Magyarországon különös figyelmet kapott egy olyan ország kultúrája, amely az akkori világrendszerben politikailag a másik oldalhoz tartozott, mégis bizonyos szempontból kedvező színben tűnt fel az ideológiai meghatározottság ellenében is. A korszak könyvei, újságcikkei, útleírásai, valamint a japán irodalom, film, színház és küzdősportok hazai recepciója sajátos Japán-képet formáltak, miközben a japán művészet és filozófia értelmezése is ideológiai keretek között zajlott. A Károli Gáspár Református Egyetem Kelet-Ázsia Intézetének Japanológia Tanszékén működő kutatócsoport tanulmánykötete azt vizsgálja, miként fedezte fel újra Magyarország Japánt 1945 után, és hogyan alakult ki az a sajátosan összetett kulturális viszony, amely máig jelentős mértékben meghatározza a Japánról alkotott képünket.