A magyar népképviseleti országgyűlések képviselői, főrendiházi és felsőházi tagjait 1848 óta gyakran kérték számon politikai tetteikért. Az őket bíróság elé citáló hatalmaknak korszakonként más-más szándékaik voltak a megtorlással. Olykor csak a hatályos jogszabályok vélt vagy valós megsértésének vádjával azok betartására próbálták ösztönözni, de legtöbbször kifejezetten a politikai bosszú vezérelte őket. A kötet tanulmányai időrendben azt vizsgálják, hogy 1848 és 1989 között milyen indítékokkal és milyen céloktól vezérelve indítottak eljárásokat a törvényhozó hatalom tagjai ellen. A megtorlásoknak milyen formái voltak, s ezek milyen célt szolgáltak. Az írásokból az is kiderül, hogy milyen kihívásokkal kellett szembenéznie az egyes korszakok képviselőinek, s méltóságuk megőrzése érdekében milyen árat fizetett ezért a magyar alkotmányos élet számos szereplője a XIX-XX. század viharai között.